Forradalom vagy drága játékszer? Mit kezd a világ a mesterséges intelligencia energiaigényével?

Lassan nincs olyan területe az életnek, ahol ne kerülne szóba a mesterséges intelligencia (AI) használata, sokan az ipari forradalomhoz hasonlítják a mostani helyzetet, akkora változásokat hozhatnak az ehhez kapcsolódó új technológiák. Arról viszont kevesebb szó esik, hogy az ezekhez szükséges adatközpontok energiaigénye exponenciálisan növekszik, amit valahonnan elő is kell teremteni. Kérdés, hogy a megnövekvő fogyasztás mellett tudnak-e teljesülni a korábban kitűzött klímacélok, jelenleg ugyanis úgy tűnik, a szükséges többletkapacitás biztosításához nem elegendő kizárólag megújulóenergiaforrás–alapú termelőkre építeni.

A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) becslései szerint a mesterséges intelligenciát működtető hagyományos adatközpontok 10-25 megawatt közötti villamosenergiát használnak, a különösen fejlett központok esetében pedig a fogyasztás akár a 100 megawattot is elérheti. Összehasonlításképpen: utóbbi 100 000 háztartás éves felhasználásával egyenértékű. Sőt, vannak ennél merészebb tervek is: már épül a világ legnagyobb adatközpontja, mely 2000 megawatt villamosenergiát használhat fel, ami a Paksi Atomerőmű jelenlegi teljes termelési kapacitásának felel meg.

2024-ben az adatközpontok a világ teljes villamosenergia-felhasználásának 1,5 százalékát tették ki, ami 2030-ra megduplázódhat. Ez még mindig viszonylag alacsony számnak tűnik, azonban figyelembe kell venni, hogy ez egyes területeken jelentősebb koncentrációt jelent: az Egyesült Államokban például 2030-ig a teljes villamosenergia-kereslet növekedésének majdnem a feléért ezek a központok lehetnek felelősek, Japánban a növekedés több mint fele eshet rájuk.

Adódik a kérdés: ha valóban ebben az ütemben folytatódik az AI térhódítása, akkor honnan teremtjük elő ehhez a szükséges villamosenergiát? Jelenleg ehhez nélkülözhetetlenek a hagyományos energiaforrások is, de akkor máris szemben találjuk magunkat a következő kérdéssel: mi lesz a régóta kőbe vésett klímacélokkal?

Az IEA szakemberei szerint jelenleg a megújuló energiaforrások és a földgáz tűnnek költséghatékonyság és elérhetőség szempontjából a legjobb választásnak az egyre növekvő igény kielégítésére. Emellett a nukleáris energia felfutását hozhatja a trend: a nagy technológiai vállalatok sorra jelentik be, hogy kisebb moduláris atomreaktorokat (SMR) építenének. De az amerikai kormányzat is jelentős beruházásokat hajt végre, már döntöttek arról, hogy 2030-ig tíz új nukleáris reaktor építése fog megkezdődni.

Sokan attól tartanak, hogy az AI terjedése komoly visszalépést jelent majd a klímacélok területén, hiszen a növekvő energiaigény kielégítéséért cserébe a világ vezetői szemet hunynak majd a környezetvédelmi aggályok felett. Az IEA számításai szerint az adatközpontok károsanyag-kibocsátása 2035-ig a jelenlegi 180 millió tonnáról 300 millióra emelkedhet, ami már a teljes globális kibocsátás 1,5 százalékát is elérheti. A klímacélok tartása érdekében így pedig más területen kellene drasztikusan visszafogni a kibocsátást.

Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a mesterséges intelligencia kizárólag többletkibocsátással járó terhet jelentene a villamosenergia-rendszer számára. A decentralizálódó és digitalizálódó energiarendszerben ugyanis az AI – az üzemeltetés optimalizálásával, a költségek és kibocsátások csökkentésével, valamint a meglévő hálózati kapacitások jobb kihasználásával – hatékonyságnövelő eszköz is lehet. Az IEA becslése szerint, ha a jelenleg rendelkezésre álló összes AI-megoldást adoptálnánk az energetikában, akkor az éves szinten 110 milliárd dolláros spórolást tudna elérni, illetve 175 gigawattnyi átviteli kapacitást szabadíthatna fel. Hosszabb távon pedig az AI az energiaszektor innovációs ciklusait is lerövidítheti, ami kulcsfontosságú lehet a biztonságosabb, versenyképesebb és fenntarthatóbb villamosenergia-rendszer kialakításához.