Egy évtizede még a kihalás fenyegette Szardínián a griffon keselyűket, számuk azonban egy friss mérés szerint azóta majdnem megtízszereződött. Visszatérésük a szigetre az ökológiai egyensúly általános javulását jelzi, követendő példát állítva más európai állatmentési projekteknek.
Szardínia szigetén 2014-ben komoly aggodalmat keltett az ott őshonos keselyűállomány drámai csökkenése: akkor mindössze hatvan példány élt a Bosa és Alghero közötti sziklás területeken. Azóta a helyzet gyökeresen megváltozott, egy 2025-ös felmérés szerint az állomány 516–566 egyedre nőtt. Ez Olaszország egyik legjelentősebb vadvilág-helyreállítási sikertörténete – írja az UltimaBozza.
Így sikerült megmenteni a kihalástól
A látványos eredmény eléréséhez több veszélyforrást is ki le kellett küzdeni a keselyűk élőhelyén. A rókák és kóbor kutyák elleni védekezéshez használt mérgezett csalétkek már az 1970-es évektől kezdve jelentősen megtizedelték a keselyűállományt, miközben sok madár pusztult el áramütések következtében is, és a költőhelyeken az egyre erősödő emberi jelenlét és a turizmus is rontotta a költési sikert. A mezőgazdasági tájhasználat átalakulása tovább nehezítette a helyzetet: a hagyományos juhtartás visszaszorulásával egyre kevesebb állattetem maradt a természetben, így a keselyűk táplálékhoz jutása is egyre bizonytalanabbá vált.
A madarak életét ellenőrzött etetőhelyekkel és fiatal – főként spanyol rehabilitációs központokból érkező – keselyűk célzott visszatelepítésével támogatták. Az áramütések számát a veszélyes villanyoszlopok szigetelésével és madárbarát átalakításával csökkentették, miközben a madarak költőhelyeit is nagyobb védelem alá helyezték. Mindez lehetővé tette, hogy a keselyűk az évtizedek óta elhagyatott területeket újra benépesítsenek. Az intézkedéseknek hála a szaporodás is élénkült: nőtt a költőpárok és a fiókák száma, és ezzel együtt csökkent a kikelés utáni elhullás aránya. Egyre több fiatal állat éli meg a felnőttkort, jelezve a kolónia megerősödését.
Összefogással a faj megmentéséért
A sikeres helyreállítás mögött olyan európai védelmi programok állnak, mint a Life Under Griffon Wings és a Life Safe for Vultures. A programokban fontos szerepet kapott – a populáció feltöltésén túl – a már említett vezetékek biztonságossá tétele, valamint az ólommentes lőszerek népszerűsítése is. Utóbbira azért volt szükség, mivel a keselyűk gyakran a vadászat során lelőtt állatok tetemeiből vagy maradványaiból táplálkoznak, és az így elfogyasztott nagy mennyiségű ólom sok madár vesztét okozta.
A keselyű visszatérése nemcsak a faj megőrzését jelenti. Az állatok ugyanis fontos szerepet töltenek be a helyi ökológiai körforgásban is a tetemek eltávolításával, így a kórokozók terjedésének csökkentésével. Az olasz szakemberek szerint a kihívás most a növekedés fenntartása és a faj további terjeszkedésének biztosítása az egész szigeten.
A történet azt mutatja, hogy még a legsúlyosabbnak tűnő természetvédelmi helyzetekből is van kiút, ha hosszú távú, összehangolt szakmai munka és társadalmi együttműködés áll mögötte. Arra is példa, hogy az emberi tevékenység okozta problémák sokszor ugyanúgy megoldhatók, ahogyan létrejöttek: emberi közbelépéssel, tudatos döntésekkel és kitartó odafigyeléssel.
Forrás: chikansplanet.blog.hu
